Fotó: Pixabay
A takarékosság mellett vesszőparipám a tágabb értelemben vett spórolás: a Föld javaival való spórolás, valamint értékeinek megóvása is. Hiszem, hogy az a két dolog szorosan összefügg, olyan ez mintha egy nagy ÖKOPERSELYBE dobálnám a forintokat. Amit ésszel, takarékoskodással, a költekezés minimalizálásával,ésszerűbb élelmiszervásárlással, felhasználással, minimális hulladékgyártással, kevesebb energia és vízfelhasználással a magam számára megtakarítok, az valamilyen módon jóváírodik egy nagy ökoperselyben, ÖKOBANKBAN és ha minél többen így gondoljuk és tesszük, akkor az ökobank óriási kamattal téríti majd meg a megtakarítást.
Egyik legfőbb ellenségem a műanyag csomagolás.
 |
| Fotó: pixabay |
A használati tárgyak jelentős része műanyag, de ha éppen nem az, mert tegyük fel egy szelet csokoládéról, vagy müzliszeletről van szó, vagy egy adag kávéról... akkor a termék csomagolása műanyag.
A műanyag átszőtte az életünket, de úgy, olyan kis alattomosan, hogy szinte észre se vettük. Vegyük az egyik kedvenc csokimat... vagy nem is, mert túl sok van ahhoz, hogy egyet kiemeljek. Maradjunk annyiban, hogy ez is, az is gyerekkorom kedvenc íze volt, és pár éve a retro vihart meglovagolva újra piacra dobtak néhány régen is népszerű kedvencet. Az újra piacra került termékek csomagolása gyerekkoromban és a nosztalgiamegjelenés idején is papír volt. Ma viszont, ha veszek egy tábla imádott csokit, akkor műanyag csomagolást távolítok el róla. Nem tudom, hogy újrahasznosított e az a műanyag, azt se, hogy PONTOSAN mennyi idő alatt bomlik majd le, ha a legrosszabb fajta műanyagok közé tartozik, - mondjuk, mint a nejlontáskák jelentős része is, - akkor a lebomlási idő 200-1000 év között van valahol. Azt viszont biztosan tudom, hogy mire kettőt pillantottunk, a cégek, amelyek gyártják ezeket a termékeket ... olcsó műanyagba öltöztették azokat. A dizájn persze maradt (ez a trükk ebben az észrevétlen átalakulásban egyébként, mert a forma, a kockák száma, a szín és az íz is maradt) csak éppen kapott egy olyan köntöst, ami miatt, a felismerés óta, nem veszem meg. Ahogy kerülöm a műanyagba csomagolt müzliszeleteket, és a kekszeket is. Azokat is, amelyekről eleinte azt hittem, papírba csomagolt - tehát környezetbarát a termék, de amint kinyitottam, azonnal műanyag csomagolás bámul rám. Inkább lenne meztelen. Inkább árulnák kimérve, kis papírzsákokban, vagy apró (vagy nagyobb) fémdobozokban. Vagy ha lenne egy kekszbolt, bizony Isten elzarándokolnék, és vinném magammal a saját csomagolóanyagomat.
De addig maradnak a házi ízek, pár éve amúgy is rákaptam az otthon sütött édességek tisztaságára, így egyre kevesebb kész terméket vásárolok, és egyre többet állítok elő magam. Ráadásul olyan lisztből, amit nem műanyagba csomagoltak.
Fogalmam sincs mennyire jobb például az amaránt liszt a zablisztnél, de azt igen, hogy amíg nem találok papírcsomagolású - vagy ami még jobb lenne, fémdobozos kiszerelésű egzotikus lisztet, addig bizony én a kevésbé egzotikus, de annál olcsóbb, mi több ökocsomagolást kapott liszteknél maradok. Teljesen jó nekem a papírba csomagolt teljes kiörlésű búza, rozs, zab meg a tönkölyliszt. Mindenkinek ajánlom. Mert tudom, hogy a műanyag csomagolás csakis a gyártónak meg a csomagolóüzemeknek olcsó mulatság. Nekik éri meg. Senki másnak.
De ha mi próbáljuk elkerülni, akkor meg tudjuk fogni a forintokat. Telik a házi meg az ökopersely is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése