Így nem lesz maradék: sütöttem kakukkfüves lencsekenyeret

Gyerekként, amikor falun éltem, a maradék... az nem volt maradék, nem igazán volt pazarlás se, mert amit oda lehetett adni az állatoknak, az benn maradt egy ésszerű körforgásban. Vagyis kaját nem dobtunk ki, mert nem "kidobás", ha azt az állatok feleszik.
Néha néztem a tyúkokat, ahogy csipegették a beszáradt nokedlit. Ma se tudom, egészséges táplálék volt e az számukra, de ették örömmel. A kutyákat is jellemzően maradékkal etették, ma már tudom, nem feltétlenül volt annyira jó, de ehhez kellett (és kell is még) idő, míg valóban elhisszük, és változtat majd rajta más is- vagy legalábbis tudatosabban áll a kutyák-cicák táplálásához mindenki.
A lényeg, hogy ma már, ha erőfeszítéseim ellenére keletkezik maradék, és azt nem akarom, tudom, vagy egyszerűen nem gazdaságos lefagyasztani, akkor jön a gondolkodás, mit is csináljak vele, mert a kidobás nem opció számomra.

Városon csak a kuka jöhetne szóba, vagy tudom, hogy ideje feltérképezni az élelmiszer ládikókat is. Tudjátok ugye, miről van szó.... egyre több városban helyeznek ki élelmiszergyűjtő ládákat, ahova magánszemélyek rakhatják élelmiszer adományaikat. Természetesen oda a nem gyorsan romló, pár napot is kibíró vagy annál is hosszabb időt bíró, hűtést is jól nélkülöző, tartósabb élelmiszerek kerülhetnek be... nem a maradék nokedli. Egyébként tényleg szeretném feltérképezni és pontosabb képet adni ezekről a spéci ládikákról, mert nagyon tetszik a kezdeményezés, szuper a szándék, az még inkább, hogy arctalan maradhat az adományozó:):) és ez nemes gesztus. Szerintem.

De visszatérek a maradékfelhasználáshoz. Nagyon konkrétan. 
Két napja reggel villámgyors főzésbe csaptam, az előző hétvégén nem tudtam előre sokat főzni, kirándulós, kimozdulós hétvégém volt, posztoltam is róla szép képeket az fb  oldalon. Enni viszont kell,  és reggel olyat, ami gyorsan elkészül.  Így lett vöröslencséből főzelék. Ennél aligha van egyszerűbb instant kaja. Egy bögre vöröslencse, annyi víz, ami ellepi, egy kis só, egy gerezd fokhagyma, kakukkfű, vagy rozmaring. Ízlés szerint. A kakukkfű nyert, mert a rozmaringom elfogyott. Addig kell csak főzni, amíg megpuhul, de én addig főzöm, amíg kicsit szétesik. Így nem kell habarás, nem kell sűrítőanyag, magától összeáll a főzelék. Viszont sok lett.Vagyis nem akartam zsinórban háromszor lencsefőzeléket enni. Ezért másnap reggel a maradék  - nagyjából 1 adag -  lencsefőzelékből sütöttem kenyeret.

Igen, kenyeret. Késes darálóba raktam a főzeléket, tettem hozzá csipetnyi sütőport, 1 tojást, még kakukkfüvet, csipet sót, fél marék napraforgómagot, 4 kanál zabpehelylisztet és annyi vizet, hogy keverhető legyen. Addig kevertem, amíg tésztaállagú nem lett- olyan 20 másodpercig:) elég gyors a folyamat.
Egy lapostányérba borítottam és mikróban, 15 percig sütöttem a legmagasabb fokozaton. Persze lehet ugyanezt sütőben is sütni, csak ekkora adaghoz vétek bemelegíteni a sütőt. Egyébként mikróban kenyeret BÖGRÉBEN is lehet sütni, kísérleteztem sokféle mérettel, edénnyel. nekem a tányér jön be jobban, mert ropogós lesz a széle, és egészen biztos, hogy átsül. Utána meg nem kell szeletelni, négybe töröm és kenhető, vagy akár szendvics is készíthető belőle. Szuper alapanyag. És természetesen nem csak akkor sütök, ha maradékot kell újragondolni. A kenyérsütés régi projekt nálam, idejét se nagyon tudom, mikor ettem bolti kenyeret vagy péksütit.

Ma reggel így a kakukkfüves lencsekenyér volt a reggelim egy kis túróval, pár szem szőlővel, olajbogyóval és egy romlásnak indult alma megmentett felével. Az alsó képen jól látszik, hogy az almának azon kívül, hogy barnulásnak indult, igazából semmi baja nem volt. Olcsó, és nagyon finom reggelim lett, de ami a legjobb, hogy nem dobtam ki maradékot. A maroknyi megmaradt, besűrűsödött lencsefőzelékből így lett ropogós szélű kenyér. Vagy lepényke, nevezze bárki, úgy, ahogy szeretné.

És egészen biztos, hogy  drága, importált vöröslencse helyett a nálunk megtermelhető barnalencséből is ugyanilyen klassz a főzelék, és biztos jó a kenyér is. Én ki is próbálom és megírom, hogy sikerült. Mert egyre inkább ebbe az irányba, a közvetlen közelünkben elérhető, megtermelt, hazai alapanyagok felé fordulok.