Olcsóbb benzin meg a Maldív szigetek

Fotó: pixabay

Nyilván van az a helyzet is, amikor kényszerpályára sodor az élet, ahol a puszta túlélés a cél, amikor az egyik hónapról a másikra való átvánszorgás is teljesíthetetlen kihívásnak tűnik. Ilyenkor, egy nagy egzisztenciális krízist megélő, vagy abban tartósan benne lévő családanya számára szinte lehetetlen objektíven felmérni, hogy az adott helyzetben mit lehetne tudatosabban csinálni. Amikor valaki ennyire mélyponton van, amikor csak VEGETÁL, főleg ha ebben a helyzetben gyerekek is érintettek, akkor külső, szakmai segítség nélkül szinte lehetetlen a talpra állás. Amikor valaki tartósan mély szegénységben él, komoly nélkülözést kell elviselnie, akkor már maga a TAKARÉKOSSÁG fogalma is vörös posztó, egy rossz ízű vicc – vagy áldozathibáztatás. A hosszú távon fennálló hiányállapot apátiába taszítja az illetőt, tudata beszűkül – egyszerűen nem hiszi el, hogy adott helyzetben is lehet valamilyen pozitív, a kínokat enyhítő megoldás. - Ez a blog nem feltétlenül ennek a helyzetnek a megoldására íródik, az ilyen mélységű probléma egy blog kereteit messze meghaladja, annak ellenére, hogy bármely élethelyzetben, anyagi helyzetben lévő ember problémamegoldására akadnak azonos módszerek és eszközök, csak azok más és más pontokra fókuszálnak. Egy bizonyos szemlélet azonban azonos vagy nagyon is hasonló lehet.

Hozok egy nagyon egyszerű példát:

Van egy család, ahol a napi betevő tartós megteremtése, megvásárlása is nehézkes, de az anyuka évek óta egy bizonyos üzletben veszi a krumplit. Nem azért, mert csak az az egy bolt van számára elérhető távolságon belül (az egy teljesen más szitu, az társadalmi megoldást igényel, nem ennek a blognak a felületét), hanem azért, mert azt szokta meg. Meg azért is oda jár, mert abban a boltban vele hasonló élethelyzetben lévő más anyukákkal is találkozik. Ez a szokás egyrészt pozitív: szót tud váltani olyanokkal, akik hasonló cipőben járnak, tapasztalatokat cserélnek és ez érthető és pozitív, lelki síkon segít, ha azonos helyzetben lévő emberekkel osztjuk meg kínjainkat. Másrészt negatív, mert bebetonozza ezt az élethelyzetet: “Nekünk ez a sors jutott Gizikém…..”, továbbra is oda fog járni, pedig a krumpli kilója abban a boltban 180 Ft, míg a három sarokkal arrébb levő boltban csak 130-ért mérik. Minden kiló krumplin 50 Ft-ot veszít csupán a MEGSZOKÁS miatt. Nem állítom, hogy az az ötven forint fogja kihúzni a csávából a családot – de ha a szemlélet , a MEGSZOKÁS az élet minden területén erős, az arra utal, hogy aktuálisan nincs lendület a változtatásra, vagyis az anyuka feladta a probléma megoldásának keresését. Sokan tesszük ezt, akár egész életünkben.

A példa másik szereplője szintén egy családanya, aki évek óta egy benzinkútra jár tankolni. Az esik útba, ott tankol mindig, pedig alig ötperces autózásra, sokkal olcsóbb a benzin. Itt is a MEGSZOKÁS érhető tetten és már meg is van a párhuzam a nagyon nehéz helyzetben lévő és a jómódú anyuka pénzügyi magatartása között.

De hozhatok példát akár egy dúsgazdag vállalkozóról is, aki azon veszít igazán nagy pénzeket, mert valamikor kicsiként kezdte, és ő maga választotta ki a munkatársait. Most is ezzel a gyakorlattal él, ragaszkodik hozzá, hogy ő maga legyen az, aki első benyomásai alapján választ kollégát. MEGSZOKTA és nem változtat rajta, nem bízza HR-es szakemberre ezt a folyamatot, és mivel hangulatember és már rég túlnőtt rajta ez a feladat, százezreket veszít azon, hogy nem a megfelelő, a legfelkészültebb, adott pozícióra legalkalmasabb jelöltet veszi fel, hanem azt, aki tetszik neki. Itt is a MEGSZOKÁS hozza a veszteséget.

Látható tehát, hogy egy ennyire hétköznapi életvezetési gyakorlat: a MEGSZOKÁS, bármely társadalmi helyzetben lévő embernél okozhat pénzügyi kárt.

Az első és nagyon is fontos feladat tehát, ha pénzt akarunk spórolni, hogy szembenézünk a saját megszokásainkkal és változtatunk azokon. Így tudjuk majd megfogni a pénzt. Így jutunk majd el a Maldív szigetekre akár. Csak azzal, hogy olcsóbb benzint vásárolunk.