Amikor a főnököd széttaposta a lelkedet, avagy mi a fene az a vásárlásközeli élmény?

Fotó: pixabay

Talán ismerős a helyzet : egy pocsék munkanap után, lehangoltan, stresszesen és nyűgösen, sőt a világból kiábrándultan tartasz hazafelé. A legszívesebben elbőgnéd magad, mert aznap semmi se jött össze. Leszúrt a főnök, az a kolléganőd is hátba támadt, akiben még megbíztál, és a pároddal is sikerült összekapni telefonon valami pitiségen.

Szóval battyogsz hazafelé, és útközben szinte eléd ugrik a legmenőbb csizma, amit az utóbbi években láttál. Van pénzed, van kártyán is, de készpénzzel is jól állsz, nemrég volt fizetés, a hóvége meg még messze, és azt is tudod, hogy annyit úgyse költesz, hogy ne maradjon kajára, rezsire.... vagyis nincs természetes akadálya a  vásárnak. Meg egyébként is úgy érzed, hogy arra a csizmára MOST NEKED SZÜKSÉGED van. Belehalsz, ha nem lehet a tiéd. Egyáltalán nem érdekel az ára, az annál inkább, hogy legyen a méretedben. Kell neked és kész. 

Amikor ebben a helyzetben vagy, egyszerre sok folyamat játszódik le a szervezetben, amelyek teljesen normális folyamatok és bizonyos határig érthetőek is a reakcióid. 

Amikor lehangolt, szomorú és dühös vagy, úgy tudod a leggyorsabban megváltoztatni ezt az állapotot, ha örömöt élsz át. Azt tapasztalatból már tudod, hogy a vásárlás élménye örömet ad, mert dopamint, boldogsághormont termel a szervezet. Azt is tudod, mert ismered a saját tűrőképességedet, hogy az aktuális állapotodat valahogy orvosolni kell. De a csizmavásárlással ahhoz a módszerhez nyúlsz, ami túl sok pénzt húz ki a zsebedből és persze  csak rövid ideig segít. 

Természetesen eszemben sincs arra buzdítani, hogy amikor lelkileg a padlón vagy, ne jutalmazd-vigasztald magad valamilyen módon, én is tudom, hogy kell a vigasz, akkor is, ha hosszú távon nem feltétlenül ez a megfelelő módja a stressz levezetésének, vagy a megnyugvásnak. Amikor a dühöt, szomorúságot vásárlással próbáljuk enyhíteni, akkor körülbelül annyira viselkedünk éretten, mint egy ötéves gyerek, aki frusztrálása esetén bekapja  az ujját. Tudja ő is, hogy ez nem a legjobb módja önmaga megvigasztalásának, eleget szidták érte a szülők - mégis a legkönnyebben elérhető, instant vigaszhoz nyúl. Szerintem az ujjszopás is dopamint termel, de ennek nem jártam utána, így szerintem ne ezt a módszert válasszátok:) 

Továbbra is melletted állok ám, tudom, hogy kell a vigasz, azért is, mert ha abban a feldúlt, konfrontálódásra kész lelkiállapotban érsz haza, amibe kerültél, lehet, hogy aznap este teszel pontot egy egyébként működőképes kapcsolat végére, és azt meg lelkileg és később anyagilag is megbánod. A szakítás miatti bánatodban ki tudja mire leszel képes ugye.... 

Éppen ezért azt javaslom, hogy amikor érzed, most vagy nagyon ki kell ereszteni a gőzt, vagy nagyon szükséged van egy tárgyra, vagy valamilyen finom élményre, egy új illatra, vagy ízre, szóval valamire mindenképp...akkor se vedd meg a csizmát. De egy ideig még ne menj haza se. Előtte térj be egy drogériába, és szagolgasd végig az összes neked tetsző üveget. Próbálj ki száz szemfestéket (ha ez egyébként is örömet ad),  és ha nem enyhül a kín, akkor vegyél 1 darab terméket. Szigorúan 1000 Ft alatt. Egy körömlakkot. Vagy egy sminklemosót, vagy egy aromaterápiás illatolajat.  Hangsúlyozom: 1 darab terméket, 1000 Ft alatt.   Ezzel a végtelenül egyszerű módszerrel tulajdonképpen észrevétlenül  áthangolod magad, hiszen kellemes élményt élsz át, de nem is fogod egész hónapban szívni a fogad a vigaszcsizma ára miatt. A nagy kiadást aprópénzre váltottad. Ráadásul a vásárlás kémiája rém egyszerű: nem termel több dopamint a szervezet, ha DRÁGA terméket vásárolsz. Sőt továbbmegyek, már a termékek nézegetése, tapogatása, az illatélmény... még tovább megyek: a kirakatnézegetés is dopamint termel. Ergo, ahhoz, hogy megvigasztald magad és hazaérkezésed után ne üvöltsd le a párod fejét, elég, ha úgy csinálsz, mintha vásárolnál.

Tapasztalatból tudom, hogy a módszer működik. Nekem az illatterápia jött be:), neked lehet sütizned kell, vagy könyvesboltban könyveket nyitogatni:) vagy leugrani egy edzőterembe zsákot püfölni (de jó lenne, ha én erre buknék), esetleg kiülni egy parkba a padra egy jégkrémmel vagy teával.......egy biztos, ha sikerül átlendülnöd a saját kellemetlen érzéseiden (düh, szomorúság, a birtoklás eszeveszett vágya), és nem nyitsz be a méregdrága cipőbolt ajtaján, akkor van benned erő a fejlődésre. Legközelebb, vagy néhány alkalom után már semmilyen vásárlásra, sőt semmilyen vásárlásközeli élményre se lesz szükséged ahhoz, hogy megnyugtasd magad. Hazamész, teleengeded a kádat melegvízzel, gyújtasz pár finom illatgyertyát és elmerülsz a habokban. Egy nehéz nap után miért ne kényeztethetnéd magad. Miért ne kényeztethetnéd magad ésszerűen? Úgy hogy közben megfogtad a pénzt.

Fotó:pixabay

Egy jótanács: ha a fenti eset havi szinten többször előfordul, ha gyakran törlik beléd a sáros csizmájukat a nálad nagyobbak, akkor viszont keress másik állást magadnak. A legpazarlóbb magatartás ugyanis az, ha hagyod, hogy mások megbetegítsenek. Nem csakaz idő pénz...nem csak a konkrétan a bankszámládra érkező forint a pénz, hanem az egészség is. Erről is írok majd nektek. Én már felálltam párszor, akkor is, ha magas volt a fizetés.